Hogyan keressünk tervezőt?

Ha lehet ne varázsvesszővel, az erre a célra alkalmatlan, bár meg lehet próbálni az erre a célra szakosodott kiadványok fölött körözni vele, és ott, hol erősen kileng, mint a csuklósbusz feneke egy sodrós kanyarban, odabökni a ceruzánkkal. Egy hivatásos mágus mindezt megszámítja kiszállással és áfával nem több mint húsz ropiért, ha már eu a pénzünk, - mit lehet tudni ebben a rohanó világban - akkor mondjuk 100 ercsiért. Azért fura, hogy az új fizetőeszközre még nincs szavunk, ez az euró név valahogy olyan idegen, mint bakancsban a rózsaillat. Persze mágus és varázsvessző nélkül is bökhetünk, ha nincs egy ismerős, vagy egy ismerősnek az ismerőse, aki ismer valakit, akinek van egy tervező haverja. Jobb híján. Olyan lutri ez, hogy sokan nem is mernek bökni, pedig egész jó a találati arány, ezt tapasztalatból mondom. Minden tervező, aki ilyen helyen hirdeti szolgáltatását, szinte kivétel nélkül a középszernek ahhoz a tehetségtelenebb rétegéhez tartozik, amely nincs állandó megrendelése, de szeret sok pénzt keresni. Félreértés ne essék, tőlük is az elvárt minimális szakmai színvonalat kapjuk, azaz valami jó kis katyvázt, ami máshol már bevált, viszont ne várjunk egyetlen önálló gondolatot vagy formai megoldást.

Néhány éve az egyik bevásárlóközpont rendszeres szombat reggeli vásárlói voltunk feleségemmel. Amíg őt eltüntette órákra a központ üzleteinek mélységes mélye, - ismerős érzés ugye? – addig én céltalanul ődöngtem várva a félmázsás cekkereket, melyekkel nejem félóránként megjelent. Nos itt láttam egy fiatal szakállas saját tehetségének fényétől megvakult tervezőt, ki saját terveinek makettmásolataival vette körbe magát egy csendesebb zugban, de mégis jól látható helyen. Láthatóan ezzel a marketingtrükkel próbálta magára vonni a figyelmet, találni egy olyan mókust, aki nemcsak építkezni akar, de vizuális típus is, és mint ilyen azonnal rálel álmai házára, egyelőre egy a százas méretarányban, kartonpapírból, de roppant szépen kifestve temperával. Mit mondjak? Bár vonzódom a művészi makettekhez, mert van bennük valami bájos, az ember fia és lánya is szeret felnőttkorban babázni, leképezni a világot, vagy csak gyönyörködni benne. Számtalan példa van a mini városokról, melyeknek több millió látogatója van, nem beszélve a vasúti terepasztalokról, amik főleg felnőttjátékok a gyermekek legnagyobb bánatára, mert a fater mindig ráver a magáról megfeledkezett nebuló kezére, ha hozzá mer nyúlni. Olyan ez, mint a szex, fel kell nőni hozzá! No, a szakállas makettjei bár igen gondosan ki voltak dolgozva, annyi építészeti ötlettel voltak megáldva, mintha egy állatkerti pingvin tervezte volna őket egy gyorstalpaló tanfolyam elvégzése után. Soha nem láttam senkit, aki ráharapott volna a csalira, persze lehet, hogy csak én nem láttam. Viszont feltűnt egy kis makettecske, mely eredetije alig néhány háztömbnyire volt lakhelyemtől, igaz más színben, de ez most mellékes. Valahogy szemen szúrt a hasonlóság, de ezt csak a véletlenek puszta játékának véltem, egészen addig, amíg még egyszer találkoztam a házzal, néhány kerülettel arrébb. Vajon a makett kelt életre, vagy az eredeti házról lett a makett koppintva? Nem mertem megkérdezni, és azóta is izgat a kérdés. Persze főleg vidéken ennek a mentalitásnak, a tervezői kultúra hiányának, óriási hagyományai vannak. Egyszer valahol valaki kitalált egy olyan kockaház típust, amit előszeretettel másolt aztán az egész falu, a hetvenes évek végére a vidéki települések nagy része teljesen elvesztette egyéni arculatát a sok sematikus unalmas egykaptafára készült épület miatt. Mára ugyan már van némi változás, de néha röhögőgörcsöt kapok azon az ízléstelenségnek láttán, ami manapság elburjánzott ezen a fronton. Átestünk a ló túlsó oldalára. Valahogy nem tudom megmagyarázni, hogy az egyetemről szabadult ifjú tervezőgárda évtizedeken át hogy volt képes ennyi tehetséggel megáldva csupa szart létrehozni. Lehet, hogy ezt tanulták az egyetemen? Ebben az országban, ahol az építészetnek olyan zsenijei adtak példát, mint Hajós Alfréd, Lechner Ödön, Ybl Miklós, Schulek Frigyes, Schikedanz Albert, Kós Károly és még sorolhatnám napestig, hogyan fajult el ez a szakma?  Hova tűnt a tiszta stílus és forma? Az utolsó kinek egyedi stílusa példamutató, tán Makovetz Imre, aki közösségi munkái mellett nem érezte lealacsonyítónak, hogy lakóépületeket is tervezzen, mindannyiunk gyönyörűségére. De ez volt a nyolcvanas kilencvenes években a fehér holló effektus. Egyéni stílus, önálló gondolat azóta alig született, bár az Ybl-díjakat szorgalmasan osztogatják egymásnak a szakma öregjei. No ez egy kicsit már nevetséges is a kívülállóknak, főleg annak a fényében, hogy nálunk lehetett ilyen, a legmagasabb szakmai elismerést kapni, példának okáért a József Attila lakótelep tervezési munkáiért. Senkit se szeretnék megbántani, de a tervezőt arra ítéltem volna, hogy élete végéig ott lakjon. Bár ez nagyobb kegyetlenség lett volna, mint kényszermunka az ólombányában. Az Úr biztosan kedveli a tehetségtelen embereket, azért készített oly sokat belőlük. No most egy egész diplomástársadalom haragját zúdítottam a fejemre, de kérem csak azon érintettek kezdjenek zúgolódni akik magukra vették.

Tulajdonképpen akkor hogyan keressünk tervezőt? A válasz, oly kézenfekvő, hogy azt alig merem leírni. Ha megtetszik egy épület, és most nem térek ki, hogy milyen esztétikai érték alapján, mert ez ízlésfüggő, akkor kérdezzük meg a tulajtól, hogy ki tervezte! Ilyen egyszerű. Ha szerencsénk van, miért ne lenne, akkor a tervező még él, és még a szakmájában dolgozik. Volt egy tehetséges, hihetetlen fantáziával megáldott barátom, aki, ha a szakmában marad mára a legnagyobbak között lenne, de ehelyett ma benzinkútkezelő. Ilyen az élet.  Vannak egyébiránt manapság is sztártervezők, akik köré szinte mindig egy iroda szerveződik, általában nagyobb udvartartásuk van mint a walesi hercegnek, de meg kell hagyni még mindig az ilyen cégek szállítják a legnívósabb terveket. Általában egy probléma van velük, hogy cefet drágák, de aki egyedit és funkcionálisan jót is akar magának, annak ez a körülmény ne szegje kedvét. Saját tapasztalatom velük az, hogy önmaguk nagyságától annyira el vannak többnyire telve, hogy a szerényebb feladatokat hajlamosak félvállról kezelni, és bizony nekik egy családi ház többnyire nem egy komoly elfoglaltság.

Jó, ha tudjuk, hogy a tervezőknek nem csak abból áll a feladata, hogy leendő otthonunkat papírra vessék. No nem. Ennél egy kicsit többről van szó. Először is kell néhány vázlatot készítenie, amihez fogja kérni azokat az alapadatokat, amiket mi már korábban kiszámoltunk. Teccenek emlékezni? A szükséges négyzetméter, a telek mérete és elhelyezkedése, a család létszáma és a tervvel kapcsolatos egyéni igényei, néhány kényes kérdés a pénzügyi lehetőségeinkről. Ezen utóbbi azért érdekes, mert a bankszámlánk összege egyenes arányban van a tervező hozzáállásával és fantáziájával. No, ha ezeken a vázlatokon látjuk, hogy kiszemelt tervezőnknek vannak ötletei, akkor válasszunk, egyeztessünk, és hagyjuk hadd lóduljon meg a fantáziája, és csináljon egy engedélyezési tervet. Aztán, ha ez is tetszik, akkor akár neki is állhatunk építkezni. Csakhogy itt még mindig van, lehet dolga a tervezőnek, ha további feladatokkal bízzuk meg. Itt van például az úgynevezett kiviteli terv. Ez az engedélyezési tervtől annyiban tér el, hogy léptékaránya nagyobb, jellemzően kétszerese, valamint tartalmaz olyan részletterveket, csomóponti terveket is, amit az előző nem. Ugyan mindkét tervnek szerves része a műszaki leírás is, de ennek tartalma jóval részletesebb, magyarul szájbarágósabb. Általában tartalmaz egy szükséges anyagkigyűjtést, valamint egy árazatlan költségvetési kiírást is, amennyiben ez hiányzik kérjük meg a tervezőt, hogy pótolja. Ezen kívül szükség lehet egy talajmechanikai szakvéleményre, valamint statikai (szilárdságtani) részre, amiket előszeretettel elfelejtenek csatolni, mert itt már nem elég a szárnyaló fantázia, némi szaktudásra is szükség van. Egy jó építésztervező mellett van erre a feladatra építőmérnök, valamint gépész és villanyszerelő szakmérnök is, akik feladata egy kiviteli terv elkészítésénél nem lebecsülendő munka, és a fene megette az egész tervet, ha ezeket az embereket az építtetőnek külön kell keresgélnie. Avval is tisztában kell lennünk, hogy a tervező felelőssége nem merül ki a tervek elkészítésével, neki kell felügyeletet vállalnia a kivitelezés tervszerinti megvalósulásáért, ezt hívják tervezői művezetésnek. Tehát nem neki kell levezényelnie a építést, csak felügyelnie, hogy az a tervek szerint valósuljon meg. Persze vannak tervezők akik szeretnek bábáskodni a munkákon, és szívesen elvállalják a műszaki ellenőrzést is, ami, még egyszer mondom, nem azonos a felügyelettel. A műszaki ellenőr munkája sokkal nagyobb feladat, mint azt elsőre gondolnánk, sok építtető laikusként ezt úgy gondolja, hogy legjobb az, ha ezt a feladatot önmaga végzi. Tévednek! Írhatnék itt mindenféle vulgáris példát a setétről és nyílások helyzetéről, de itt nem teszem, majd talán egy más tematikájú könyvben, elégedjenek meg azzal, hogy e szemlélet, a lehető legrosszabb döntés egy építkezés alatt, amit hozhatunk. Miért? Nézzük. Kérdés: Mi is a műszaki ellenőr feladata? Válasz: A műszaki ellenőr a tervek megszületésétől, az utolsó munkálatok utáni elszámolásig felügyeli a szakszerű, terveknek, előírásoknak, szabályzatoknak és költségvetéseknek megfelelő munkavégzést, ellenőrzi műszaki és gazdaságossági szempontból az építés összes dokumentumát.  Magyarul: Attól a pillanattól, hogy megállapodtunk a tervezővel egy terv elkészültében, addig a pillanatig, míg ki nincs fizetve az utolsó iparos, addig ő a gazda. Neked, kedves építtető, kedves tulajdonos, nemcsak leveszi a válladról a terheket, de átvállalja a vállalkozókkal, iparosokkal való veszekedést. Ellenőrzi, hogy az előírásoknak megfelelő anyag kerüljön házadba, senki se lopjon ki belőle semmit, a krumplileves legyen krumplileves. Ezeken felül garantáltan megspórol neked, annak ellenére, hogy munkája komoly pénzbe kerül, néhány százezret, vagy akár néhány milliócskát is. Hiszi a piszi? No figyelj!