Néhány éve egy ismerős ismerőse kért meg, hogy fejezzek be egy lakásfelújítást, mert a felesége, aki műszaki ellenőrt játszott, az idegösszeomlás határán van, s ő mint férj nem ért semmihez. Megkérdeztem úgy mellékesen még az első telefonbeszélgetéskor, hogy a felesége egyébként ért-e hozzá, mármint a műszaki építési dolgokhoz. A válasz az volt, hogy nem ez az első lakásuk, amit az asszony rendbe hozat, van tapasztalata. Na ja! Gondoltam, mint nekem a főzéshez. Már csináltam egyszer egy rántottát, innen már csak elboldogulok egy pekingi kacsával édes savanyú mártásban, négyféle pástétommal. Ugyan eléggé le voltam időben terhelve, általában hónapokra előre be van osztva az időm, de mivel egy barátom barátja esdekelt a telefonba, gondoltam egy látogatást megér. Nos, kedves olvasóm a mohácsi csatatér rendezettebbnek tűnhetett volna, mint ami ott fogadott, az asszonyka az éppen kifakadni készülő hisztéria határmezsgyéjén egyensúlyozott. Elmondása szerint az őskáoszt az váltotta ki, hogy nem volt senki, aki az iparosokat összefogta volna, és ő, míly balgaság, azt hitte, hogy ezt az egyszerű szervezési munkát nem bízza másra. Szépen be is osztotta, kinek, mikor kell jönnie. A kőműves lebontja a vakolatot, a villanyszerelő villanyt szerel, közben a vízvezetékszerelő csöveket szerel, aztán jöhet a kőműves vakolni, a gipszkartonos kartonozni, a burkoló burkolni, a festő festeni, közben a villanyszerelő szerelvényezni, a redőnyös redőnyözni, a vízvezetékszerelő szintén szerelvényezni, az asztalos szekrényt csinálni, a riasztós szerelni, a bejárati ajtós ajtótcserélni, a parkettás parkettázni. Nem egy nagy ügy. Csak tíz-tizenegy szakma, ha nem beszélünk közben azokról a szakmákról amikre nem is gondolunk, és azokról a kicsi, rutintalanok számára nem is igazán érthető egyéb kis problémákról, amikkel menet közben meg kell birkóznunk. Nos, asszonyságunk se készült fel ilyen finomságokra, még tán álmában sem, hiába gondolta, hogy ha már egyszer sikerült a régi lakásban újracsempéztetnie a konyhát, akkor egy kicsit nagyobb falattal is könnyedén elbánik. Minden úgy indult mint a karikacsapás. Szépen, szinte napról-napra előre letárgyalta az összes iparossal, hogy mikor kezdi és mikor fejezi be a munkáját, persze azon kívül, hogy a megrendelt munkák mennyibe is kerülnek. Egy apróságra nem gondolt, mégpedig arra, hogy egy felújításkor bármikor bármilyen műszaki probléma felmerülhet, ezzel csúszhat a kivitelezés, borulhat az egész szépen felépített időrend. Ha az iparosok rugalmasak és meg tudják tenni, hogy néhány nappal esetleg eltolják a kivitelezés időpontját, akkor szerencséje van a megrendelőnek, ha viszont nem, mert máshol időpontra lekötött munkájuk van, és nem tudnak várni (ez a jellemzőbb), akkor jönnek a kapkodások, kezdődik a káosz, mint itt is. Történt ugyanis, hogy a vakolat leveréskor derült ki, hogy a falak állapota katasztrofális, a Jóisten tartotta eleddig helyükön, ráadásul a válaszfalak anyaga nem felel meg nemhogy a szabályoknak és szabványoknak, de egyenesen életveszélyesek is. Se megvésni, se megerősíteni nem lehet. Bontani kell és újat építeni. Igen ám, de a villanyszerelő már toporgott a gépésszel, hogy ők is dolgoznának, fal meg sehol. A villanyszerelő lemondta a munkát, mondván neki erre nincs ideje, máshol várja a munka. A gépész ugyan azt mondta, megvárja, míg lesz munkaterülete, de a kieső néhány napra, míg nem tud dolgozni napi húszezer forintot kér, vagy ő is húz a fenébe. Először belement az asszonyka, könyörögve a kőművesnek egy kicsit gyorsabb munkavégzésre sarkallva, mert nem akarta elengedni a vízest, de a hetedik napon fellázadt, mikor már száznegyvenezerbe került a gépész kieső idejének ára, lassan meghaladva azt az összeget, amit a munkáért kapott volna. Alkudozni kezdett tehát, most már a vizessel, hogy engedjen, de az kötötte az ebet a karóhoz, megjegyzem joggal, aztán kétségbeesésében, hogy túl sok lesz a felesleges kiadás, a kőművest is megfenyegette, hogy tőle fogja levonni az összeget kötbér címén. A kőműves ezen joggal háborodott fel, mert ő nem késett, csak a munkája lett, az előre nem látható körülmények miatt majd a kétszerese a megbeszélteknek, majd a lassan puskaporos levegőben kifizettette az eddig elvégzett munkáját és levonult, anélkül, hogy befejezte volna vállalt feladatát. Új iparosok után kellett nézni, ami előreláthatólag több napot vett volna igénybe, de csodák csodájára hirtelen a semmiből (erre szakosodott sárga füzetben hirdető) lett új kőműves, aki hatalmas orgánumával, és rábeszélőképességével elhitette az asszonykával, hogy az előző kőműves nemcsak egy szemétláda volt, mert levonult, de ráadásul kontár is. Hirtelen elkápráztatta szegény asszonyt biztos szakmai tudásával és behízelgő modorával, felvett kétszázezer forint előleget, és megígérte, hogy másnap személyesen veszi kézbe a dolgokat. Egy hét múlva jött először három jóképességű kétajtós szekrény méretű romafiú társaságában újabb előlegért, mert állítólag a fleishóbli ára felment, és a kiegyenlítő malter se tudják szállítani, amíg a hanslidűznit nem kapják meg Németországból, addig meg nem lehet mit csinálni, míg újabb kétszázezerrel nem támogatják meg. Szóval asszonykánk nem tudta eldönteni mit tegyen. Ha fizet, lehet, hogy sose látja többet őket, ha nem, lehet, hogy akkor se. Nem fizetett. Tulajdonképp szerencséje volt, mert az eltűnt Hilti fúró nem a vízvezetékszerelőjé volt, hanem a férje kölcsönözte. A kártérítést megúszta száztizennégyezerrel, és a munkák álltak. Újabb kőművest szereztek, egy nyugdíjas bácsikát, aki a szakmai önbecsülésén és tudásán túl egy falka róka ravaszságával rendelkezett, de ez akkor még nem derült ki, amikor elvállalta a munkát, csak később. Olyan ügyesen adminisztrálta magát, hogy az példamutató. Naponta íratta alá, igazoltatta az elvégzett munkát. A második nap belevett egy nagyon kicsi olyan tételt, amit nem végzett el, és amikor látta, hogy az asszonyka oly kimerült idegileg, hogy csak átfutja a papírt, de fáradt a tényleges tételes ellenőrzéshez, felbátorodott. Egyre több ilyen tétel került a napi felmérésekbe, először olyanok, amiket már a korábbi kőműves elkészített, aztán olyanok is amiket már egyszer az asszonyka igazolt. Igaz ezeket kissé átfogalmazva, ha nem nézem meg ezeket a felméréseket, akkor a kialkudott összeg duplája lett volna az öreg róka végső bére. Ámbátor ezzel nem volt vége a megpróbáltatásoknak. Az asztalos akkor szállította le a konyhabútort, amikorra eredetileg megbeszélték, ami egyébként dicséretes lenne (fura, hogy egyszer az életben nem késett az asztalos, általában több hetet szoktak csúszni), de nem akkor mikor a lakás még erre alkalmatlan. Viszont ő tárolni nem tudta a műhelyében, tehát szállított időben. Nem kell mondani, hogy az új bútor tárolására sehol sem volt hely, a beépítésre meg annyi esély volt, mint arra, hogy felköpjünk a Holdra. Csúszott minden és mindenki, és ekkor még nem beszéltünk arról a kedves szomszédról, aki feljelentette őket, valami átszűrődő zajok és indokolatlanul nagy por miatt, meg azért, mert a lépcsőház koszos maradt. Igaz, ez csak egy csepp volt a pohárban, mint a helyi önkormányzat hivatalból kijövő ügyintézője, ki miután megkapta a borítékját felhagyott a két órás litániával, és a jegyzőkönyv felvételével. Igaz, szerinte statikust kell hívni, mert a válaszfalak elbontása aggályos, és építési engedélyre is szükség lett volna, mert a padlóburkolat cserélve lesz. A statikus százhúszezer forintért leírta, hogy nincs baj, viszont újabb hatvanezer forintért lett terv arra, hogy padló helyett padló lesz a padló helyén, ezt aztán építési hatóság engedélyezte utólag.

Nem folytatom, pedig volt még gond ezer Az asszonyka éves szabadsága elfogyott, az idegei felmondták a szolgálatot, feleslegesen kiadott majd egymilliót. Szóval? Ez, vagy egy műszaki ellenőr a negyedéért.

Egyébiránt még nem beszéltünk arról, hogy egy jó műszaki ellenőr még a tervezésbe is bele-beleszól, no nem az esztétikába, az a tervező és a megrendelő közös ízlését jelzi, (sokszor ízléstelenségét), hanem a terv megvalósíthatóságába, gazdasági, műszaki, szervezési és egyéb szempontokból. Ez a tervbírálat. Ilyenkor az előrelátás, a kivitelezésben gyűjtött tapasztalat szó szerint aranyat ér. Rég rossz, ha egy terv valamely hibája az építkezés alatt derül ki, mert az ilyen eseménynek általában igen komoly anyagi vonzata van, tehát igyekezni kell az ilyen tervezői tévedéseket időben kiszűrni. Szóval már ilyenkor érdemes szakembert, profi műszaki ellenőrt megbíznunk, higgyék el, megéri az árát.