Kissé elkanyarodtunk a pénzügyektől, de ígérem azonnal visszatérünk a helyes vágányra. Szóval elérkeztünk addig a pontig, hogy már tudjuk mekkora építményre van szükségünk, sőt, lehetőleg előrelátható módon gondoltunk a saját és családunk jövőjére is. Ámbár, ha kedves olvasóm úgy gondolkodsz, hogy nem feltétlen akarnád életed egyhelyben leélni, és, ha majd kinőtted a házad elköltözöl, mint a gólyák, akkor persze ez a hosszútávú gondolkodás célszerűtlen, mi több felesleges. Carpe diem, azaz élj a mának! Én elfogadom ezt a mentalitást, csak szeretném felhívni figyelmed, hogy akkor ne csinálj még véletlenül se olyan házat, amibe beleszeretsz, mert nagyon nehéz lesz egyszer, ha úgy kívánja sorsod, hogy otthagyd. Pedig egy ház nemcsak lakhelynek kell, hogy legyen, hanem otthonnak is, egy helynek, amiben a legjobban érzed magad a világban, egy helynek, ahová bármikor bárhonnan visszavágyódsz. Ezt hívják honvágynak, ami ugyan nem feltétlen minden magyar sajátja, nézd csak meg milyen szépen szétszóródtunk a világban. Egy barátom például gyalogszerrel végigjárta dél-Ázsiát, Pakisztántól Laoszig. Nos ő mesélte, hogy egyszer kirabolva valahol a burmai hegyekben elvergődött egy Buddhista kolostorig, ahol legnagyobb meglepetésére a közösség gyógyítóját és sámánját úgy hívták, hogy Kovács János.
Már megint messze vagyunk a lóvétól, de most már aztán tényleg.
Na kérem szépen nem szeretnék a kedves olvasó zsebében turkálni, de most már komoly dolgokról, azaz a piszkos anyagiakról lesz szó. Mikor ezeket a sorokat írom 2007 év elején egy négyzetméter lakóépület bekerülési költsége átlagosan bruttó kettőszáz és kettőszázötvenezer forint között lehet, rengeteg apró körülmény függvényében, amikre érdemes odafigyelnünk. Először is az, hogy hol szeretnél építkezni. Vidéken, vagy példának okáért a fővárosban. Ugyanis alapból az építési telkek ára roppant változatos, ami az egész építkezés költségét, így az egy négyzetméterre vetülő költséget is úgy meg tudja dobni, hogy képes elapasztani a tárcánkat, de azt hiszem ezzel senkinek sem mondtam újat. Általánosságban vidéken az építés költségei is kedvezőbbek. Az építőanyagok átlagban 5-15, míg az élőmunka 10-30%-kal kevesebbe kerül, mint egy városban, pláne a fővárosban. Ami általában többe kerül vidéken, az az építőanyagok szállítása, főleg, ha nagyobb távolságról kell megoldani.
Az építési költségek számottevő része az építőanyag, és a szerelvények. A szerelvények azok a bizgentyűk, amiket fixen be kell szerelni a házba, tehát nem a zongorára, vagy a mahagóni bútorra gondolok, hanem mondjuk a fűtési rendszerre. Egy hi-tech kandalló akár kétmillót is kóstálhat, nembeszélve egy hidromasszázskádról, ami szintén akár másfél-, kétmilcsivel rövidíthet meg. Egyébként személy szerint nem vagyok híve a ennek a kádtipusnak, de ez csak egyéni viszolygás. A mostani készülékek mintegy kilencven százaléka nem rendelkezik automata fertőtlenítővel, szóval, ha nem használjuk a masszázsfunkciót két hétig, akkor a csöveikben a pangó víz elkezd gombásodni, ami meglehetős bűzzel jár, azaz mikor belépsz a kádba olyan érzéseid támadhatnak, mint egy disznónak, aki szeret a szarban dagonyázni. Szóval, vagy használod sűrűn, ami nem kevés vízfogyasztással jár, vagy ne is használd egyáltalán, ha jacussizni támad kedved, menj el egy uszodába, ott egyébként is sokkal élvezetesebb. Már ha csak a csinos lányok látványára gondolok. Persze a divat, nagy úr, ha a szomszédnak aki csak könyvelő a pártirodán, már van, akkor már nehogy azért nézzen csóringernek, hogy nekem nincs!
Aki ezek után mégis úgy dönt, hogy neki pedíg kell a hatférőhelyes jacuzzi, meg a kétmillás gőzkabin, valamint nem tud lemondani egy automata hiperszuper, gránitpárkányos kandalló látványáról, de közben nem tudja kifizetni a kőműves munkadíját, az, jobb, ha most ajándékozza el ezt a füzetet. No most ezt nem azért írtam, mert valami őskövületként, vagy maradi konzervatívként a modern kor vívmányait úri huncutságnak tartom, sőt még csak nem is azért, hogy eme vívmányokról, ami egyesek szemében a haladás zálogai, és aki ezen tárgyakat birtokolja feltétlen a megújhodás letéteményesei, lebeszéljek bármiről is, ami éltüket szebbé, kellemesebbé tenné. No nem. Én az ellen a mentalitás ellen ágállanék, hogy ezen modern tárgyak birtoklása legyen az alap, aztán majd lesz valahogy. Egy apró példával tán szemléletesebb lesz.
A kelenföldi családi ház méreteiben, csinosságában nem tért el a környező, gombamód szaporodó egyéb építményektől, csak az építtető habitusában. Már az is furcsa volt a földmunkákat végző roma kubikusoknak, hogy a leendő pince helyén gondosan lefóliázva egy cirka húsz négyzetméteres műanyag medencét találtak a hozzá tartozó egyéb kellékekkel, amit hetenként pakoltak át a telek hol egyik, hol másik végébe, gondosan kiirtva a meglévő növényzetet, mert mindig mindenhol útba volt valamiért. Vigyáztak ezek a csákánynyélhez szokott emberek a kényes, ráadásul emeléskor nyeklő-nyakló tárgyra, mint a hímes tojásra, a tulaj minden mozdulatukat megkoreografálta, az egész óriás lavór áthelyezése olyan volt, mint egy szentmise utáni körmenet. Elszámoláskor, a tulajnak persze esze ágában se volt, a brigád ezen néhány órányi többletmunkáját kifizetni. Azóta se tudja senki hogyan lett rajta három akkora lyuk, hogy átfért rajta egy talicska.
Ki tudja mi motiválhatta az azóta is ismeretlen rongálót, a villanyszerelők szerint nem is emberfia követte el a tettet, állítólag láttak a kertben egy vakondot.
